Itt az ősz, kezdődik az iskola. A kötelező olvasmányokról, az irodalomtanításról és a diákok olvasási szokásairól olyan írót kérdeztünk, aki maga is gyakorló tanárként tanítja az irodalmat. Vidra Gabriella, a népszerű Tudás könyvei-sorozat szerzője, a Wekerle-telepi Erkel Ferenc Általános Iskola igazgatónője, egyben magyar nyelv- és irodalom-tanárnője válaszolt kérdéseinkre.
Itt az ősz, kezdődik az iskola, a diákoknak el kell olvasni a kötelező olvasmányokat. De vajon valóban elolvassák őket?
– Vegyes a kép, de a többség, a tapasztalataim szerint, elolvassa a műveket. Én olyan feladatokat kapcsolok a könyvek mellé, amelyeket nem lehet teljesíteni az elolvasásuk nélkül, pl. folyamatosan jegyzetelniük kell a szereplőkről. Sok kollégám olvasónaplót kér, akár előregyártottat (mert már ilyeneket is lehet kapni), akár saját maga által összeállítottat, ez is az elolvasásra ösztönöz. Persze van diák, aki próbálkozik a netről összehalászni az információkat, de nem ez a jellemző.
Szeretik is ezeket a kötelező olvasmányokat?
– A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok rendben van, ezeket többségében szeretik a tanítványaim. A Jókai-regényekkel már más a helyzet, mert a mai gyerekektől igen távol áll az író nyelvezete, sok szót, kifejezést nem értenek, egyszerűen mert már nem használjuk őket.
Ráadásul az a tempó, amelyben Jókai ír, pl. a hosszú, aprólékos leírások, amelyek abban a korban “médiatudósító” szerepet is betöltöttek, kielégítve az akkori emberek információigényét, ma már szükségtelenek, hiszen a világhálóra felugorva bárki egy perc alatt megnézheti pl. a Vaskapu-szorost. Emiatt a gyerekek nagyon nehezen olvassák ezeket a regényeket.
Sajnos az sem megoldás, amire láttunk példákat az utóbbi tíz évben, tudniillik, hogy “mai” nyelvre átültetik ezeket a könyveket, mert az már olyan, mint a hamis gulyásleves: hasonlít, hasonlít, de nem az igazi… egy Jókai-regény attól Jókai, ahogyan azt az író megírta. Én később adnám a kezükbe, a középiskolában.
Aztán ott A légy jó mindhalálig! Nyilas Misi viselkedését, lelkivilágát egyszerűen nem értik meg a mai gyerekek, mindig azt kérdezik tőlem: miért olyan tutyimutyi, miért nem áll ki magáért, miért hagyja, hogy úgy elbánjanak vele. Persze hogyan is érthetnék meg, mikor egy olyan világ veszi őket körül, amely minden csatornán keresztül azt közvetíti, hogy légy magabiztos, ne hagyd magad, te vagy a nyerő, te vagy az ász.
Sokan azt állítják, inkább olyan műveket kellene a kezükbe adni, amelyek a mindennapi életükhöz közelebb állnak, így megkedvelhetik az olvasást…
– Nagyon fontos lenne megszerettetni a gyerekekkel az olvasást, ennek jó eszköze lehet, ha olyan könyvekkel kezdjük, amelyek élményszerűek, és közel állnak hozzájuk. Az nem fontos, hogy ezek a mindennapi életükre hasonlítsanak, az sokkal inkább, hogy a könyv így vagy úgy, de megérintse őket. Az én tanítványaim például nagyon szeretik a Kétévi vakációt Vernétől (mert kalandos, egzotikus), vagy A vadon szavát Jack Londontól (mert ember és állat barátságáról, küzdelméről szól), vagy a Tom Sawyer kalandjait Mark Twaintől (mert vicces, izgalmas). A lényeg tehát az élményszerűség, és ha megszerettek olvasni, láss csodát, el fogják olvasni Jókait is.
Gárdonyit és Jókait valóban kötelező feladni, vagy a tanár mást is választhat helyettük? Mekkora ma egy magyartanár szabadsága?
Igen, a tanterv – a régi és az új is, amely most szeptemberben lép életbe – előírja a kötelező olvasmányokat, így Gárdonyit, Jókait, Mikszáthot is, de némi szabadságot kapunk, több regényük közül választhatunk. Sőt, az új tanterv szerint nyolcadikban Móricz Légy jó…-ja helyett választható Szabó Magda Abigélje is.
Továbbá örömmel üdvözöltem, hogy megjelent egy “Nagyepikai alkotás az ifjúsági és/vagy a szórakoztató irodalom köréből – magyar vagy világirodalom, regényelemzés” című tananyagrész is, a következőket ajánlva: Golding: A Legyek Ura / Salinger: Zabhegyező / Rejtő Jenő egy műve / Verne egy műve / egy klasszikus bűnügyi regény.
Ez a tendencia jó, de azt azért hozzátenném, hogy A Legyek Ura és a Zabhegyező – tartalma és mondanivalója okán – nem könnyű olvasmány, én csak az érettebb nyolcadikosoknak merném a kezébe adni, talán.
Milyen erősek a régi hagyományok? Élnek-e a magyartanárok azzal a lehetőséggel, hogy feladjanak kortárs magyar vagy külföldi, a könyvesboltokban jól teljesítő, népszerű ifjúsági regényeket, mesekönyveket?
Azt tapasztalom, hogy az utóbbi években határozottan igen. Élünk a lehetőséggel, keressük, mi lenne a legvonzóbb, mert mindannyian érezzük, hogy valamit tennünk kell azért, hogy ebben a gyorsuló, iszonyú információmennyiséget az emberekre zúdító, “elvizualizálódott” világunkban is értéke maradjon a könyvnek, és értéke maradjon az olvasás semmivel sem pótolható személyiségformáló, fantáziafejlesztő hatásának. Szerencsére, mint mondtam, az új tanterv ebbe az irányba is mutat: 5. és 6. osztályban pl. Rowling Harry Pottere is felbukkan a tankönyvekben, vagy más kortárs ifjúsági regényrészletet is választhatunk.
Mennyire van hatással egy-egy kormány oktatáspolitikája a kötelező olvasmányokra? Egyáltalán: beleszól-e a politika az irodalom oktatásába?
– A kötelező olvasmányok listája az elmúlt évtizedekben nem sokat változott, de mint mondtam, az új tanterv most nagyobb variációs lehetőséget kínál. A politika beleszólását az irodalomba szerencsére sohasem éreztem, és nem is szeretném, mert az irodalomtanítás feladata egyértelműen az értelmi-esztétikai-érzelmi nevelés, a személyiségformálás.
Mi az, ami Ön szerint hiányzik a mai irodalomoktatásból?
– Az új tanterv hoz még egy majdnem teljesen új irodalmi területet: a médiaműfajok megismertetését a fiatalokkal, illetve ezek műveltetését. Ez – a mai, széles körben elterjedt infokommunikációs eszközöket és csatornákat tekintve – alapvető kompetencia a gyerekek számára, és ez hiányzott a korábbi tantervből. Nem azért, mert rossz volt, hanem azért, mert amikor az készült, még nem volt a mindennapi élet része a televízió, a számítógép, a mindenféle dugós masinák és az internet.
Ön személy szerint mit és hogyan tanít?
– Természetesen a nyelvtan- és irodalom tanterv szerint előírt tananyagot tanítom, pontosabban annál többet, és a lécet magasra teszem, mert az anyanyelvét szerintem mindenkinek jól kell ismernie és használnia. Évente 3-4 könyvet olvastatok el a diákjaimmal, ebből egy a tanterv által előírt, már emlegetett mű, a többit én választom.
Hosszú a lista, mert nem minden osztály ugyanazokat a könyveket kapja. Azért néhány közülük: a már fentebb említett könyvek, továbbá Móra Ferenc: Rab ember fiai, Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról, Jules Verne: A tizenöt éves kapitány. Mark Twain: Koldus és királyfi, Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger.Nyolcadikban adok egy szabadon választható kötelezőt is, na persze, hogy ennek van mindig a legnagyobb sikere. 🙂
Hogyan tanítok? Mindig másképp. Minden osztály más, mindegyiket úgy kell tanítani, ahogy azt annak a közösségnek az összetétele, előzetes ismeretanyaga, temperamentuma, habitusa megköveteli.
De egy biztos: mindig következetesen, jól behatárolt és ezáltal be is tartható keretek között, mindig összefüggéseiben, és sok humorral tanítok. Jók a modern eszközök, használom is őket, de nem ez a lényeg. Végső fokon egy krétával és egy táblával is lehet élményszerűen tanítani. És nagyon fontos a rugalmasság! Aki nem tud ötvenévesen is egy tizenéves fejével gondolkodni, az görcsössé, előítéletessé és frusztrálttá válik, és hamar vége lesz a pályán.
Milyen módok vannak arra, hogy megszerettessük a diákokkal az olvasást?
Az olvasás megszerettetése sem ördöngösebb feladat, mint a tantárgyunk megszerettetése a gyerekekkel. Nem kell hozzá sok hókuszpókusz: ha egy tanárból az árad, hogy a világ egy csoda, amely tele van érdekességekkel, és azok megismerése által élményekhez juthatunk, máris megvan a motiváció ahhoz, hogy a gyerekek bármit megtanuljanak, vagy szeressenek olvasni.
Segített-e Harry Potter és a Twilight az olvasás népszerűsítésében?
– Határozottan igen. Ismétlem: ha egy könyv élményszerű, ha megérinti az olvasóját, érzelmileg megfogja, vagy éppen a fantáziavilága miatt rabul ejti, akkor megszeretteti vele az olvasást. Imprinting-szerű élmény ez: örökre nyomot hagy az emberben, igényt ébreszt a folytatásra, ösztönző inger lesz egy életen át.
Ismerik a diákjai az Ön könyveit? Voltak, akik elolvasták őket? Ha igen, hogy tetszett nekik?
– Ismerik, igen, sokan olvasták A Tudás könyvei-sorozatot, és azt mondják, szeretik. Ők voltak az első lelkes olvasóim, akik annak idején naponta nyaggattak, mikor jön már ki a következő kötet. És ők voltak az első kritikusaim is. Mert a gyerekek nagyon kritikusak hál’ istennek, de nagyon őszinték is. Most már sok e-mailt, véleményt kapok ismeretlen gyerekektől is, és sokfelé hívnak interaktív irodalomórát is tartani a könyveimből.
Milyen könyvre készül a közeljövőben?
– Egy újabb ifjúsági regény cselekménye állt össze. A középkori Magyarországon fog játszódni, a főszereplőjét Szirkának hívják. Hogy miért lesz mégis a címe: Eszter iskolája, derüljön ki majd a regényből.