A helyzet az, hogy nagyon nehéz dolgom van, mert Bényei Tamás, aki véleményem szerint egyik legkiválóbb műkritikusunk és az angolszász irodalom legtudósabb ismerője, lényegében már majdnem minden fontosat leírt arról a könyvről, amelyről beszélnem kell. Mellesleg, épp az ő írása adott végső lökést ahhoz, hogy elolvassam A. S. Byatt Possession című regényét.
A könyvvel kapcsolatos találkozásom története egyébként ennél is távolabbi időkbe nyúlik. Még valamikor a tavalyi év során megérkezett a könyvesboltokba a Mindenem címre hallgató kötet, borítóján cirkalmas betűkkel és egy romantikus lektűrre utaló festménnyel, amely egy kézitükörbe tekintő, vörös hajú hölgyet ábrázolt. A fülszöveg is afféle romantikus giccs benyomását keltette, tucatjával jelennek meg az efféle könyvek, melyeknek történetét a szerző a tizenkilencedik századba helyezi, ezért a legcsekélyebb kíváncsiság sem ébredt iránta bennem.
Aztán nemsokára találkoztam a világhálón egy listával, amely az angolszász regényvilág legjobb darabjait rangsorolta, ott bukkantam rá Byatt nevére, amely ismerősen csengett. Nem sokkal később pedig Bényei cikkét elolvasva rádöbbentem, hogy a Mindenem című regény eredeti címe Possession, az írónő, Antonia S. Byatt 1990-ben publikálta, s azóta az európai kánon a posztmodern brit irodalom egyik kiemelkedő művét tiszteli a szövegben.
A regény cselekménye is felkeltette az érdeklődésemet. Két irodalmár a nyolcvanas évek Angliájában különféle véletlenül talált levelek és dokumentumok alapján felfedezi, hogy a jelentős tizenkilencedik századi költőfejedelem, nevezetesen Randolph Henry Ash és kortársa, Christabel LaMotte, noha arra eddig semmiféle irodalomtörténeti nyom nem utalt, titokban szeretők voltak, s ez a váratlanul felbukkanó szenzációs információ minden eddigi alkotásukat újraértelmezi. A két korabeli költő természetesen fiktív figura, valóságosan soha nem éltek, viszont mindkettejük alakjában felfedezhetjük a korabeli angol romantika egy-egy klasszikus képviselőjének attribútumait. Bényei szerint Ash alakjának Robert Browning viktoriánus költő, míg Christabel LaMotte figurájának Christiana Rossetti és Emily Dickinson volt a mintája.
A lélektani és egzisztenciális nehézségekkel küzdő Roland, valamint Maud, a jéghideg szőke irodalomtörténész, aki egyébként távoli rokona Christabelnek, közös nyomozásba kezdenek, s valamilyen rejtélyes érzésnek engedelmeskedve úgy határoznak, hogy senki sem avatnak be a lenyűgöző felfedezésbe. Míg azonban újabb és újabb információkra bukkannak, s a nyomozás izgalmas fordulatokat vesz, az irodalmi világ több megkerülhetetlen tényezője is szimatot fog s versenyre kelnek a Titok megszerzésének érdekében a két rajongóval.
A regény lényegében ennek az irodalmi detektívtörténetnek a mesteri krónikája, csakhogy eközben a szerző megalkotja a két fiktív költő, Randolph Henry Ash és Christabel LaMotte életművét is. A kötetben a cselekménnyel párhuzamosan versek, drámai költemények, mesék, levélrészletek, naplók, prózai szövegek sorakoznak, amelyek önálló irodalmi értékkel bíró, kifogástalanul megalkotott romantikus művek, akár a korabeli líra legjobb darabjaival is vetekedhetnének.
Byatt műve, ahogy arra Bényei is okosan rámutat, arra keresi a választ, hol húzódik az Én, a Személyiség, a személyes Történet és az irodalmi világ, a szöveg és a valóság határa. Ezeket az irodalomelméleti dilemmákat azonban a szerző mindvégig egy remek történetbe ágyazza, s összekapcsolva a tizenkilencedik század és a posztmodern világát, a két idősíkon haladó cselekményből egy kiváló romantikus regényt hoz létre, amely a romantika minden elemét hitelesen magába foglalja. Nem véletlen az sem, hogy a könyv csúcspontjának helyszíne egy éjszakai temető viharban, és csak az utolsó oldalakon tárul fel a történet végső titka.
A Possession, amely itt egyszerre jelent birtoklást, birtokolva levést és megszállottságot is, a szó abszolút pozitív értelmében egy csodálatos romantikus regény, de ugyanakkor az Umberto Eco és Jorge Luis Borges által köztudatba emelt posztmodern szöveglabirintus fontos és nagyszerű állomása.
Irodalmi ínyenceknek katartikus élmény, de ha valaki csak egy szép, izgalmas és jó regényt akar, ugyancsak telitalálat.