Bajnovits Jeromos (1974-2000) : Cím nélkül

cím nélkül1 1.rész vágott

cím nélkül 2 vágott

CÍM NÉLKÜL

Szürkén, fáradtan
tengnek a percek
s már ahhoz sem fűz érdek, hogy
megmozdítsam a karom.

Fásultan lengek
a hűvös napokban,
s úgy visz az idő,
akár a habokban
korhadt fát a víz.

Én nem teszek érte semmit.
Nyirkos ősz ez,
a tél ujja már nyakamat fogja
s nincsenek szavaim.

Azt hiszem, véletlen ez az élet.
Némán, merengőn henyélek, és aki rám néz,
arra szárazon mosolygok.
Üresen, álmosan. Mint akinek mindegy,
mi van.
Bölcsen és pöffeteg,
aki épp csak megszületett.
És él.
Olyan megszokott dolog ez.

Mit is mondhatnék…
Vannak még szavak.
De fájna már minden mozdulat.
Nincs is mit mondanom.

Lustán, mint a macska,
elnyújtózkodom.
Az este sápadt és jéghideg.
S néha még itt babrál egy-egy ideg
huzatos arcomon.

S még megrándul egy-egy izom.

Szám élén cserepek,
betűz a hold,
Fagyos fénye eléri bőrömet.

Vagyok
és
vagyok.

Talán ha nem lennék…
Talán a haláltól félnék,
pedig egyszerű és szép
és legfőképp:
okos.

1991. október

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.