CSEND

Lángoló dél.
Tetőkön tű-fény kopog.
Nyaral a március:
arany mocsok.

Lobogó délután.
Színek mérge eszi a kertet.
Mézes parfüm a tavasz:
megdermedt meleg.

Úgy kell a kéj…
Van-e hév, mi megtart?
Van-e vágy,
a régi, a vérrög, a megmart?

Nincs.
Csak csend van.
Csend és idő.
Hamuban szorong a láng.

1992. március