Hideg tekintet – Andrej Zvjagincev: Szeretet nélkül

loveless

 

Eddig is szerettem Zvjagincev filmjeit, de azt hiszem, a Szeretet nélkül egyértelműen az eddigi legjobb munkája, sőt az utóbbi évek talán legerősebb drámai produkciója. Én még az Oscart is neki adtam volna, bár kisebb csoda, hogy egyáltalán a jelöltek közé került. Rég láttam ugyanis ennyire nyomasztó és minden reményt következetesen felszámoló filmet.

A történet rém egyszerű, szinte közhelyes, de ahogy ezt a rendező sajátos látásmódjával megfogalmazza, arra nem voltam felkészülve. Mint egy hideg, isteni tekintet, amely kímélet nélkül mutatja meg, milyen a világ, ha nincs bennünk szeretet.

A lélektani hitelességgel vagy a karakterábrázolással kezdetben voltak fenntartásaim, de aztán rájöttem, hogy a dolog tényleg így működik: én magam is tapasztaltam, hogy nem mi magunk teremtjük, hanem nemzedékről nemzedékre örököljük a szeretetlenséget.  A környezetábrázolás és a kemény társadalomkritika, vagy a kiemelkedő színészi játék viszont nem ébreszt kétségeket, szerintem mindenhol hibátlan. Mindez együtt mégis csak részben magyarázza a lenyűgöző végeredményt. Zvjagincev tehetsége számomra a képekben és a feszültségteremtésben mutatkozik meg leginkább.

Képes elérni, hogy kínosan feszengve, zavartan, dühösen és a gyomorban egy elviselhetetlen szorítással nézzem végig, ahogy minden reményt elveszítünk. Szükségszerű, hogy így legyen, mert olyan világban jár a kamera, ahol ez nem alakulhat másképp, mégis szeretném megúszni az ítéletet. Azt veszem észre, hogy egyszerre cinkosan és bűntudattal, de szeretném felmenteni magunkat. Ő azonban nem engedi, hanem a végén még önvizsgálatra is felszólít, és olyan záróképpel búcsúzik, amely felér egy élethosszig tartó fegyházbüntetéssel.

A képeket említettem: elég nyíltan idézi Tarkovszkijt, amelyet egyetlen orosz rendező sem kerülhet meg, de látványosan száműzi a költőiséget és a hitet. Talán épp ezért lehet sokak számára súlyos és kegyetlen film a Szeretet nélkül, pedig szerintem csak művészi megalkuvások nélküli kétségbeesett kiáltásról van szó.

Akinek pedig van gyermeke, annak még nehezebb elviselni ezt a terhet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.