Hommage à Bajnovits – Egy ismeretlen költő legnagyobb művei

bajnovits4

Bajnovits Jeromos (1974-2000)

Vajon kinek mond az a név valamit is, hogy Bajnovits Jeromos? Élt valaha egy költő, akit ma egyáltalán nem jegyeznek az irodalmi kánonban, noha néhány évtizede reményteljes versekkel indult pályája, mígnem maszturbálás közben érte a halál, szívroham végzett vele, az ezredfordulón, 2000-ben.

26 éves volt akkor, mint halálakor Petőfi Sándor. Önálló kötetet nem hagyott maga után, műveit nem publikálta egyetlen neves irodalmi folyóirat sem, csupán néhány sorát őrzik a levéltárak, kisebb elfeledett vidéki antológiákban. Már nem érhette meg, hogy legalább az interneten hírnevet szerezzenek neki figyelemre méltó és méltatlanul elfeledett költeményei.

Én magam viszont jól ismertem őt, a barátomnak tudhattam, s most végre elérkezettnek látom az időt, hogy felkaroljam teljes életművét és bemutassam az olvasóközönségnek. Ezt már csak azért is megtehetem, mert Jeromos végrendeletében engem bízott meg hátrahagyott kéziratai gondozásával, tehát minden szerzői jog engem illet.

Bajnovits Jeromos 1974-ben született, egy kis szigetközi faluban cseperedett fel, s már nagyon korán verselni kezdett, kezdetben Kosztolányit tartotta mesterének. Első korai munkái csakugyan az impresszionista szabadkai költőelőd stílusát idézik, de Petőfi hatását is mutatják. Az alább közölt szösszenetet 14 évesen, 1988-ban írta, egy hosszú hajú barna lány volt a múzsája akkoriban.

Vadrózsa

A minap egy kertben jártam
s rózsát láttam, de
oly ékeset

vörös fürtjei, mint
csókok függtek
a zöld pázsit felett.

Vadrózsa volt,
úgy láttam én, úgy feküdt ott
oly szabadon,

s a lugasban oly lágyan ringott,
akár a mosoly
ajkadon.

A kert volt az álmom
s benne te a Rózsa,
kedvesem,

mert álmodom rólad
vérbő rózsabokrot
végtelen

Ha volna oly csoda,
hogy szépséged engem
boldogít,

úgy harmatcseppel hintve
kapnám meg
bíbor fürtjeid.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.