Aki olvasott már Varlam Salamovot vagy Szolzsenyicint, nagyjából tudja, hogy a filmben látható hely inkább egy közepesen vacak nyugdíjas otthonra emlékeztet, mint az ötvenes évek szovjet munkatáboraira. Akadt ugyan néhány durva mozzanat, de azért elég finom kézzel bántak itt a táborlakókkal a valósághoz képest, mintha az alkotók láthatóan nem akarták volna vérig sérteni orosz barátainkat. Igyekeztek nem egyoldalúak lenni, ez rendben van, de a Gulág sajnos tele volt rettenetes szörnyetegekkel és pokoli gazemberségekkel, ebből semmit sem, vagy alig látunk valamit. Ha pedig puskát fogott volna egy őrre egy fogoly, azonnal szitává lőtték volna.

A történelmi hitelesség tehát helyenként kérdéses, a szegényes költségvetés is látszik, de ezt leszámítva a történet jól működik, találhatók a filmben nagyon profin megkomponált pillanatok, a karakterek és párbeszédek aránylag rendesen meg lettek írva, és persze a főbb szereplők is elég szépen teljesítenek.

Bátrabb szemlélet, keményebb ecsetvonások és több pénz – Köbli Norbertben és Szász Attilában ott rejtőzik a nagy mozifilm.