Inkább kísértethistóriáknak nevezném ezeket a történeteket, bár jól hangzik a rémtörténet elnevezés is, de a szövegek nagy részében főleg túlvilági árnyak és egyéb félelemkeltő lények illetve események bukkannak fel. Van egy érdekes kivétel is, ahol misztikumnak nyoma sincsen, de a történet annál nyomasztóbb és drámaibb.

Azt hiszem, jól kitalált irodalmi koktélt kevertek nekünk: Erdély a horror alkalmas terepe, ha pedig ezt még megbolondítjuk retrós ízekkel, Erdély századfordulós, békebeli színeivel, illetve beemeljük a megboldogult szocializmus ismerős vonásait a szövegekbe, egy-két undok szekussal meg Dáciával, kész is a recept.

Olyan ez, gondolnánk, mint amikor a mediterrán Toszkánát a lektűrírók összekapcsolják a gasztrodivattal és a romantikával. A megalkotott brand világos, eladható a célközönségnek. Van azonban egy hatalmas értéke, az efféle konzervszövegekhez képest Szabó Róbert Csaba könyvének: a történetmesélés mikéntje és persze a nyelv.

A Fekete Dacia című kötet közel sem néhány színes stilisztikai összetevő, vagy irodalmi séma egyberázása. Itt valódi rémtörténetek öltenek testet, mégpedig kiválóan megdolgozott mondatokban. Az erdélyi archaikus népi és irodalmi nyelv rétegeit a mai beszélt nyelvhez igazítva, a rémmesék, fantasztikus regények elbeszélői eszköztárával gazdagítva létrejön egy új, friss, szinte már vagány prózai világ, amely nem hasonlít semmihez sem – és közben mégis minden elődjét magában hordozza.

A kötet egyrészt hihetetlenül fordulatos, misztikus, titkokkal teli és izgalmas. Másrészt a régi históriákat, a szép emlékű Erdély egzotikumát megidéző elbeszéléseket tartalmaz. Kifejezetten jól olvasható, sokszor humoros, szórakoztató szövegek, ironikus és önreflektív elemekkel, melyek nem nélkülözik a gondolati mélységeket, de leginkább rémületre és töprengésre késztetnek.

Megtaláltam benne egyszerre a klasszikus erdélyi írásművészetet, a gótikus thriller művelőit, Edgar Allan Poe, Henry James, Lovecraft, Conan Doyle, Maupassant, Highsmith, Du Maurier, Shirley Jackson, sőt Stephen King és David Lynch látásmódját is, a szövegekhez rendelt korabeli képek pedig Sebald illusztrációs módszerére emlékeztettek.

Szabó Róbert Csaba könyve talán nem tökéletes, mert itt-ott bennem döccent néhány mondat, a rejtély is átcsapott néha szándékos ködösítésbe vagy hatásvadászatba, de alapvetően kitűnő novellák gyűjteménye. Összesen két olyan írás “rémlik”, amelyeknél nem éreztem ugyanazt a delejes hatást, mint a többinél, de még így is tetszettek, és ezt remek mérlegnek minősítem.

A Fekete Dacia kortárs novellairodalmunk abszolút üdítő oázisa, amely kifejezetten kellemes órákat szerzett.

Kedvencek: A rettenetes víz urai, Az ululuji csapda, Ruba Mihály ajándéka, Az ördög Kolozsváron, Az emeleti szobák lakói

A cikk a Port.hu-n.