Össze kell szedni mindent. Először a döglött állatokat. A csirkéket és a kacsákat. Amelyiket nem sodorta el a víz, az valahol itt fekszik a sárban és az összedőlt ólak alatt. Én a kutyahúst is megeszem. Ott van az a szerencsétlen tacskó, agyoncsapta egy gerenda, az még tegnap élt, amikor betört a víz, láttam, ahogy úszni próbál, abból nekem jó kis pecsenyém lesz estére. Ne vesszen semmi kárba.
Csak a patkányoktól óvakodjatok, mert megbetegedtek, bár szerintem azok már rég eltakarodtak, a rohadékok mindent túlélnek. A békákat a legkönnyebb ilyenkor elkapni, úgy össze vannak zavarodva, ha ügyesek vagyunk, több kiló is összejöhet belőlük. Látok ott a téglák alatt fóliákat és zacskókat, azokba rakjátok őket. Gyűjtsetek össze mindent, amit találtok. A szemetet is, nem tudni, mire lesz jó egy nejlonszatyor vagy sörösüveg. De ne csak azt vegyétek fel, ami a felszínen maradt. Fogjatok botokat, és kotorjatok le jó mélyen a sárréteg alá. Felbukkannak itt még olyan dolgok, amelyekre szükség lesz.
Nézd, abban az árokban egy hal hever. Kisodorta ide a tenger, egészen a házig. Mosd meg az egyik pocsolyában, és dobd bele abba a vödörbe. Valaki majd megpucolja és feldarabolja. Ne vesződjünk most a tűzzel, együk meg így nyersen, amíg lehet, szükségünk lesz az energiára. Ha találtok valami szerszámot, azt is hozzátok ide. Egy baltánk és késünk már van. De sokkal több kell. Ha lapátra vagy ásóra bukkantok, azonnal kezdjük el széthordani a faltörmeléket. Ha ruhák és rongyok kerülnek elő, terítsétek ki őket a fákra, hogy megszáradjanak. Majd kapcának használjuk őket, mert ha túl sokáig gázolunk ebben a sárban, le fogja zabálni a lábunkat.
Ott az a tyúk még él. Az egyik szárnya beszorult valami vasdarab alá. Húzd ki onnan, csapd le a fejét baltával. Ne úgy csináld, várj, majd segítek. Még elmenekül, amilyen béna vagy, aztán lőttek az ebédünknek. Így, szépen megfogod a lábánál, felemeled a levegőbe, és nekivágod erőből a fejét ennek a deszkának. Hogy akkorát koppanjon, amitől szétesik az agya. Most már vége. Add ide a baltát, látod, csak egy suhintás. Vigyázz, mert spriccel a vére. Tépd ki a tollait, és darabold fel. Ehhez mégiscsak tűz kell. Hordjatok össze egy kupacot a szárazabb ágakból, ott az a csomag gyufa, amit reggel kiraktam a napra, próbáld meggyújtani vele.
Nincs más választásunk, össze kell gyűjteni mindent. Nem tudjuk, meddig maradunk, és már mindenki éhes. Ne tátsd a szádat ott egyedül, mire vársz, úgysem fogunk innen kijutni egy darabig, hiába lesed az eget meg a vizet. Senki nem fog segíteni nekünk, ha mi nem segítünk magunkon. Csak azzal gazdálkodhatunk most, amit találunk. Először eszünk, aztán folytatjuk a keresést. Összeszedjük a bútorokat a romok alól, azokból csinálhatunk magunknak valami kunyhót és fekhelyet, a széttört székeket meg asztalokat gyújtósnak használjuk majd. A füst is hasznos lesz, valaki előbb-utóbb csak észrevesz minket.
Van ott valami a sárban, a drótkerítés alatt. Segíts felhajtani ezt a szart. Fogd meg a botodat, és kavard meg vele a sarat. Valami állat az, talán ló vagy tehén, bár annál mintha kisebb volna. Hozz ide egy vödör vizet. Óvatosan öntsd rá a testére. Már látom az orrát és a lábát. Ez egy nő, a rohadt életbe. A hosszú haja beleragadt a sárba. Aki ezt nem bírja, most ne nézzen ide. Alig látni az arcát, mert a víz már teljesen kiszívta. A kerítés meg kilapította a mellét. Nem fog kiderülni, hogy kicsoda, úgy szétpuffadt már az egész teste.
Már most mondom, ebből nem eszik senki. Szép kis húsmennyiség, de inkább dögöljek éhen, mint hogy a szívét vagy a máját megsüssem. Fogjátok meg a kezénél és a lábánál. Vannak ott hátul azok a vastag ölfák, építsetek belőlük ravatalt, és tegyétek rá. Az iszapot kaparjátok ki a torkából és az arcából valamivel. Keressetek rongyokat, és mossátok le rendesen. Azt akarom, hogy olyan tiszta legyen, mintha ma született volna, ne maradjon rajta egyetlen piszokfolt sem. Utána takarjátok le azzal a lepedővel. Később majd ácsolunk neki egy koporsót és eltemetjük tisztességesen. Mától ő a mi szent asszonyunk. Nevet adunk neki, és ha újjáépül itt minden, ezt a nevet véssük abba a kőbe, ami az első ház alapja lesz. Emlékezünk rá, amíg csak élünk. Ha valaki akár egy ujjal is hozzáér, annak én magam vágom le fejszével a kezét, hogy pörköltet főzzünk belőle. Őt nem engedem bántani. Ezt a nőt nem.