Az volt a terv, hogy este berúgunk, felmegyek a harmadik emeleti fiúvécére, ők meg szólnak neki, hogy kiugrom az ablakon, ha nem beszélhetek vele. Végzünk ezzel a hülye vetélkedővel az ebédlőben, amit a diri talált ki az egész kolesznek és amiben pont ugyanabba a csoportba kerültem a csajjal, aztán leisszuk magunkat, ők meg elintézik, hogy szóba álljon velem. A szöszke, a vigyori, a tapló meg a bitang, mind megígérték, hogy ez a húzás hatni fog majd.

Végigszenvedtem vacsora után a nagy versenyt a menzán, ahol olcsó leveseket meg száraz lekváros buktákat adtak és ahol most minden asztalnál fiúk és lányok játszottak vegyesen egymással, én persze vörös fejjel, mert előzőleg már beleittam az üvegbe, amit délután vettem a városban, hogy valahogy elviseljem, amint ott ül mellettem, a kék szemével és a szőke hajával és nem tudok válaszolni egy kérdésre sem, mert lebénulok, ha ránézek.

Ő akkor már tudta, hogy bele vagyok zúgva, mert rávéstem a nevét a suliban nagy betűkkel az egyik padra. Először senkinek sem jutott eszébe, hogy én voltam, csak a szöszke, a vigyori, a tapló meg a bitang vihogtak halkan, amikor megjelent szegény az ajtóban az igazgatóval, aki tökideg volt a rongálás miatt, odakísérte őt a tett helyszínére, mert azt hitte, ő volt az elkövető, teljesen elment az esze, és a saját nevét firkálta fel.

Én hamar eliszkoltam onnan, ő meg hiába bizonygatta, hogy ártatlan, végül elnézést kellett kérnie, aztán másnap valakitől értesült róla, hogy ki az a bunkó, aki a nevét egy késsel a padba karcolta. De nem haragudott rám, csak megkért, hogy ne koslassak utána, ne lessem egyfolytában és ha megszerzem a telefonszámát, ne küldözgessek neki üzeneteket. De nem tudtam lenyugodni, valamit tennem kellett.

És akkor jött ez a vetélkedő, ahol az egész koleszt csoportokra osztották és feladatokat kellett megoldanunk közösen, utána meg diszkót szerveztek és táncolni lehetett az aulában, aminek általában az vetett véget, hogy jött a paraszt, így hívtuk a felügyelő tanárt, aki éjszakánként őrizte a rendet, és egyszerűen kitépte a zsinórt a konnektorból, amikor már nem bírta elviselni a hangzavart, és hiába szólt negyedszer is, hogy kuss legyen, mert takarodó van.

Még szólt a zene, amikor felrohantam a harmadikra, lenyomtam az egész üveggel, aztán felpattantam az ablakpárkányra, hogy tényleg minél hatásosabb legyek, ők pedig, a szöszke, a vigyori, a tapló meg a bitang, leszaladtak a földszintre, nagy lendülettel átvágtak a lányok szárnyára, mintha a testőreim volnának, a négy muskétás, akik le fognak számolni a csábítóval, mert nem tűrhetik, hogy miatta szörnyethaljak.

A legfurcsább az volt, hogy szinte azonnal kötélnek állt, levonult a hosszú szőke hajával a társalgóba, ahová alig ért el a zsivaj, és szólt nekik, hogy rendben, küldjenek ide. Én még ott álltam fent az ablakban, mint egy jó színész, aki már nem is játszik, hanem belemerevedik a szerepébe, akinek nincsen szüksége kaszkadőrre, mert minden trükköt megcsinál egymaga, amikor feljöttek és szóltak, hogy mehetek.

Először nem is hittem el, hogy tényleg sikerült és egy pillanatra majdnem megfutamodtam, úgy kellett leszedni onnan, a szöszke, a vigyori, a tapló meg a bitang, egyszerre emeltek le a párkányról és vezettek le a társalgóba, ahol ő már várt engem. Leültem szemközt vele és meg se mukkantam, ő meg nézett engem, hogy most mi lesz.

Eltelt vagy tíz perc, mire valamit makogni kezdtem, hogy nagyon sajnálom a padfirkát, amiért az igazgató leszidta, és ne haragudjon, de őrülten szeretem. Nem szólt semmit, éreztem, hogy semmi esélyem. Egy ilyen alakot, mint én, aki szemüveges, pattanásai vannak, hájas a teste és görbe a gerince, aki a tornaórákon mindig megszívja és kifárad húsz méter után a futásban, a menő csajok nem méltattak figyelemre. Nem is értettem, miért vállalta, hogy beszél velem.

Aztán elmondta, hogy bocsika, neki komoly fiúja van, de azért találkozhatunk, mert a többiek sok mindent meséltek rólam, és ő mindig is bírta a csodabogarakat. Szóval nem bánja, holnap órák után sétál velem egyet a városban, és előadhatom neki a kínjaimat, csak józanodjak ki, mossak fogat, mert most árad belőlem a szeszszag, és hozzak magammal verseket, kíváncsi rá, miket irkálok össze róla. Csak lestem, nem tudtam összerakni magamban a szavakat. Nem bíztam abban, hogy ez megtörténhet. Aztán felállt, elköszönt, jó éjszakát kívántam, a többiek máris feltűntek, kérdezgették, mire jutottam. Amikor elmondtam nekik, hogy randizunk, majd megfulladtak, röhögtek és támogattak, pedig már nem kellett, mert a sikertől kijózanodtam.

Láttuk, ahogy a paraszt, aki tényleg úgy nézett ki, mint valami földműves, a nagy pocakjával és a pörge bajuszával, a konnektorhoz lép és kiszakítja a zsinórt a falból egyetlen mozdulattal, mire a zene elhallgat, a fények kialszanak és csend támad, a koleszosok meg zúgolódnak, hogy ilyen hamar véget vet ez a baromállat a bulinak. De mi nem foglalkoztunk velük, felmentünk a harmadikra, betódultunk a zuhanyzóba, a többiek füstöltek, én gubbasztottam mellettük, és azon méláztam, vajon mi történik majd holnap.

Nesze, itt egy kis fű, mondta a bitang, de tüdőzd le és tartsd bent rendesen, nem pazarlom el rád az adagomat, úgyis tartozol nekünk már elég sokkal. Én addig nem téptem be soha, de akkor úgy láttam, eljött az ideje. Meggyújtották nekem, mélyen leszívtam, kicsit köhögtem, de a második slukktól jólesett, aztán szédülni meg röhögni kezdtem, és közöltem, ha tudom, hogy ez ilyen, nem iszom semmit, hanem elszívok egy egész szálat.

Akkor támadt az ötlet, hogy húzzunk le a tengerre. Nem tudom, ki mondta ki először, de két perc múlva ez volt a beszédtéma. Hogy elég volt ebből az egészből, a szemét iskolából meg a koleszból, ahol idióta tanárok ténferegnek és izomból húzzák ki a falból a madzagokat, meg a seggnyaló diákokból, akik folyton tanulnak, és az a legnagyobb örömük, ha rázhatnak valami szar zenére az aulában. Ebből ők nem kérnek, menjünk innen a picsába.

A tengerre?, kérdeztem. De hát az kurva messze van. Ugyan már, elkötjük a paraszt kocsiját, itt áll a parkolóban, a bitang tudja, hol a kulcsa, aztán itt sem vagyunk, az autópályán csak pár óra, reggelre a tengeren leszünk és mindenki néz majd.

Kezdtem sejteni, hogy rossz társaságba keveredtem, de csak akkor bizonyosodtam meg róla, miután lelopakodtunk a földszintre, a bitang pedig feltűnt kezében a slusszkulccsal. Nem volt vészes, mesélte, a paraszt ilyenkor mindig a csajoknál járőrözik, hátha pár cici bevillan, a szobaajtót nyitva hagyja, a kulcs meg ott lapul a gusztustalan műbőr kabátjában.

Óvatosan átmentünk a lányvécére, a tapló útközben levizelte az egyik fikuszt, ami a folyosón díszlett, és az ablakon át kijutottunk az iskolapályára. Csak akkor vettük észre, hogy a bitang valahonnan egy poroltót is elemelt és mikor túljutottunk a pálya felén, szétfújta a tartalmát a levegőbe. Az egész terület ködbe borult, nem lehetett látni a kolesz épületét, de a focikapukat sem.

A szöszke vezetett, és negyedóra múlva már olyan rossz emlék volt a város meg a suli, mintha csak álmodtuk volna. Reméltük, hogy nem találkozunk rendőrrel, de csak akkor nyugodtunk meg, amikor rátértünk az autópályára, és száznegyvennel nekiindultunk a tengernek.

Egy ideig szórakoztattuk egymást, de lassan elpilledtünk, csak a szöszke maradt hivatalból éber, útközben fél liter kávét magába préselt, párszor megálltunk pisálni, feltankoltunk cigiből is, aztán hajnalban világosság támadt és olyan házakat pillantottam meg, amiket addig csak a tévében láttam és éreztem valami fura szagot a levegőben, amiről kitaláltam, hogy ez a tenger illata.

Mikor a többiek is felébredtek, a bitang közölte, hogy megérkeztünk, még pár méter és itt a tenger. Kiszálltunk a kocsiból egy sziklás partszakasznál és figyeltük a hullámokat. Baszottul megéheztem, szólalt meg a tapló, és akkor vihogásban törtünk ki egyszerre mind az öten, mert nem hittük el, hogy este még a koleszban gyűrtük az ipart, szidtuk a sulit, én a szőkémmel voltam elfoglalva, most meg itt vagyunk, több száz kilométerre attól a rohadt helytől és a víz csapdossa a sziklákat.

Én úszom egyet, mondtam. De nincs is fürdőnadrágod, szólt a bitang. Nem baj, akkor így, alsógatyában. Erre a tapló felkiáltott, hogy gyerekek, ez mennyire durva, lehoztuk ide ezt a szerencsétlent, hogy megfürdessük a tengerben. De akkor már a vízben voltam, besétáltam a sziklákról a vízbe, a hullámok a magasba dobáltak, és kiabáltam a többieknek, hogy gyerünk már, mártózzanak meg, végül is ezért jöttünk, hogy ökörködjünk a tengerben. Vagy nem?

Úgy fél óra múlva kijöttem a partra, elővettük a telefonokat, amiket éjjel elnémítottunk és bedobáltunk a kesztyűtartóba. Láttuk, hogy csomó nem fogadott hívásunk volt és rengeteg üzenet érkezett, köztük a paraszt és a diri mondata, amiben közlik, hogy ki vagyunk rúgva.

A többiek szótlanul beültek az autóba, csak én vidultam tovább, mintha ez a hír rám nem is vonatkozna, és a szöszke, a vigyori, a tapló meg a bitang, akik idáig röhögtek, most beszarva hallgattak, én meg beszélni kezdtem, locsogtam mindenfélét, mintha megint betéptem volna.

Útközben egy büfénél bevágtunk pár szendvicset, a tapló felvetette, hogy csináljak egy képet és küldjem el a szőkémnek. Tetszett az ötlet, nyomtam is egy fotót, mert onnan még látszott a tenger, és írtam hozzá egy durva verset is, amiben az állt, hogy kék az ég, kemény a farkam és mindenki jól van. Gondoltam, ezzel feldobom majd a hangulatot, de senki sem nevetett, csak én folytattam az idétlenkedést a kocsiban, mire a bitang rám förmedt.

“Dugulj el seggfej! Nem jöttél még rá, hogy átejtettük az agyadat? Az egész randid kamu volt, mi szerveztük meg, csak a kedvünkért ment bele abba, hogy találkozik veled. Megszívattunk, érted? Meg akartuk mutatni, mekkora balfasz vagy. Örülj, hogy legalább pancsolhattál egyet a tengerben.”

Egy percre elnémultam, aztán újra nevetni kezdtem, erre a többiek összenéztek és valakiből kipattant, hogy jé, ez meghibbant. Csak figyeltek mind, a szöszke, a vigyori, a tapló és a bitang, ahogy nyerítek a hátsó ülésen, riadtan tanulmányozták az arcomat, míg a röhögés dőlt belőlem. Én sem tudtam, miért nevetek annyira, mintha tényleg beszívtam volna, nem bírtam abbahagyni, folyt a könnyem és fájt a hasam, de azt tisztán éreztem, hogy végre megtaláltam a tuti szert. Hogy ez sokkal ütősebb, mint a fű vagy a pia.