Furcsa ország az, ahol egy idős írót egyetlen vitatható írása miatt olyan súlyos támadások érnek és olyan mértékben inzultálnak, hogy csomagol és emigrál Kanadába, miközben az ország köztársasági elnöke még a doktori címének megfosztása után is következmények nélkül a hivatalban marad. A politikumnak itt körülbelül el is kellene hallgatnia. Nem erről lesz szó, hanem irodalomról. Nem is akármilyenről.

Kertész Ákos regénye, a Makra régi tartozásom volt, de akkor került újra érdeklődésem középpontjába, amikor értesültem a szerző külföldre távozásáról és annak okáról. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megtudjam, vajon akinek a kijelentései ekkora vihart kavartak mostanában, milyen írói kvalitásai vannak. Volt bennem némi előítélet persze, mert bár tudomásom szerint a regény annak idején, a hetvenes években nagy port kavart az értelmiség körében, a szocialista kultúrpolitika mégis támogatta, sőt még film is készült belőle.

Őszintén szólva, meglep. Döbbenetes, hogy egy olyan regény, amelyben az 56-os események egyértelműen megjelennek, sőt még a forradalom szó is elhangzik benne, az akkori rendszert egyáltalán nem zavarta. Pedig ha létezett szó, amelyet évtizedekig leírni sem lehetett, de még kimondani sem volt ajánlatos, akkor az pont a forradalom volt.

Persze, a szerző ügyesen használja, bűvész módjára keveri a mondatokat, nem találunk benne állásfoglalást, de még konkrét utalást sem arra, miként értelmezzük politikailag a regény 1956 őszén játszódó lapjait. Hiszen a forradalom szó ugyanúgy elhangzik itt, mint az, hogy “valószínűtlen cirkusz“. Mondhatnám, forradalmár és rendszerhű olvasó egyaránt megtalálhatta benne a maga nézőpontját. Mégis veszélyes játék volt ez, annak ellenére, hogy a látszólag merész bekezdéseket kevésbé bátor szövegrészek követik – Kertész Ákos pontosan tudhatta, hogyan lehet úgy megragadni a diktatúra történelmi pillanatát a fikción és szereplőin átlényegítve, hogy az még épp átcsússzon a szűrőn.

A kor és a rendszer valószínűleg leginkább azért adott szabad utat a Makra című regénynek, mert egy munkás, egy proletár sorsának vizsgálatát látta benne. Én pedig pont ezért féltem tőle. A proletársors az annak idején megjelent szövegekben általában mindig megmaradt a marxista világkép szűk béklyóiban. Persze Kertész Ákos sem rántja ki gyökerestül onnan, és lehetne még bőségesen elemezni a regény társadalmi, szociográfiai jelentésrétegeit, ám a regény jellemábrázolása, összetett története és sűrű drámaisága mégis korok felett álló, egyetemes érvényű, maradandó művé teszi a szöveget.

Makra Ferenc lakatosmunkás tragikus fejlődéstörténete jócskán túlmutat bármely ideológián, koron és földrajzi helyen. Kertész Ákos hőse tehetséges ember, kiváló dolgozó, sőt saját erejét a végsőkig feszítő önérzetes munkás, akiben még művészi képességek is lakoznak. Élhetne az egyszerű proletár és családfő szerepében, aki önképzőkörbe jár, mégsem találja helyét és identitását a világban. Fekete képű és barna bőrű férfi, akit környezetében sokszor cigánynak néznek, ám nem elég cigányos ahhoz, hogy néhány cigányzenészt ezzel a hamis eredettel megtévesszen.

Munkásnak nem eléggé melós típus, művésznek nem eléggé öntörvényű és elkötelezett, viszolyog a sznob művésztársadalomtól, sőt szégyenérzetet kelt benne saját tehetsége, de kispolgárként, a család légkörében sem érzi magát otthon. Makra tökéletesen otthontalan, elveszett hős és árva karakter, akiben olyan pusztító erkölcsi erő forr és olyan elemi erejű indulatok izzanak, amelyek miatt valós személyiségét módszeresen elfojtja. Csupán ideiglenes kitörései pontokat talál, amelyek viszont minden esetben önsorsrontó erőszakban öltenek testet. Végül nem marad más választása, véget vet életének.

A szerző Makra Ferencben olyan jól megrajzolt, rendkívül összetett, a saját szabadságával és a világgal viaskodó drámai hőst teremtett, amely már csak ezért, önmagában is irodalmunk egyik legjobb regényévé teszi a művet. Izgalmas a cselekmény, kiválóan felépített jellemek sorakoznak a könyvben és szerencsére mindehhez remek, friss, és szellemes nyelv, olykor pompás humor, illetve kitűnő történetszerkezet társul, amely időben és térben folyamatosan új meglepetéseket tartogat olvasójának. Éppen ezért és természetesen leginkább azért, mert ebben a sorstörténetben fontos azonosulási pontokat találtam magamnak, a Makra számomra az utóbbi idők egyik legnagyobb irodalmi felfedezése.

Valószínűleg ez a szerző legkiemelkedőbb alkotása, de az biztos, ha csak ezt az egyetlen regényét vesszük számításba, ha életében összesen ezt az egy könyvet írta volna, akkor is nyugodtan kijelenthető, hogy tényleg nagy író távozott hazánkból. Mondhatott vagy írhatott bármit, ezt személy szerint nagyon sajnálom. Kíváncsi lennék, hogy akik ma gyűlölettel sújtják, vajon olvasták-e a Makrát. Ha ők nem is veszik kézbe – mindenki másnak kötelező olvasmányként ajánlom. Mert a “valószínűtlen cirkusz” mögött nagy könyv rejtőzik.