Azt nagyjából tudom, hogy a troll, mint fiktív misztikus lény fontos szereplője a fantasy irodalomnak és a skandináv kultúra része. Nagy szörnybarát vagyok, hiszen a gonosz és félelmetes lények előszeretettel táplálják termékeny szorongásomat, mégsem foglalkoztam soha a trollokkal. Talán a legközelebb egy Neil Gaiman-novellában kerültem hozzá.

Pár napja pedig teljesen véletlenül találtam rá a Trolljegeren (The Troll Hunter) című norvég filmre. Belepillantottam az első pár percbe és kiderült, hogy akár a Cloverfield, kézi kamerás áldokumentum-horror. Ott Lovecraft köszön vissza, itt a skandináv mitológia, de a két motívumkincs között érzésem szerint komoly párhuzamok vannak. Viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy az utóbbi évek egyik legjobb filmjére bukkanok.

Fent a norvég hegyekben az a hír járja, hogy egy orvvadász pusztítja az elszaporodott, turistákra támadó medvéket. Néhány diák kamerával a fazon nyomába ered és kiderül, hogy az öreg fickó valójában trollvadász. A kormány és a hatóságok már évek óta igyekeznek eltitkolni, hogy odafent trollok garázdálkodnak, és őt bízták meg azzal, hogy ritkítsa meg a trollpopulációt. Már évek óta csinálja, ő az egyetlen trollvadász a világon, de belefáradt a nehéz titokba, ezért megengedi a rátapadt diákoknak, hogy filmre rögzítsék, amint likvidál néhány agresszív példányt.

A Trolljegeren technikailag ugyanolyan remek horror, mint mondjuk a Cloverfield. Azzal a különbséggel, hogy hozza a skandináv humort és iróniát. Egyszerre lehet beszarni a félelemtől és a röhögéstől. A diákok papírfigurák, de Otto Jespersen alakja, aki az öreg trollvadászt alakítja, amint rácáfol a babonás hiedelmekre és részletes tudományos leírást ad a trollok életmódjáról, biológiai elemzést nyújt a táplálkozási szokásaikról vagy a szaporodásukról, miközben olyan kapcsolatban áll velük, mintha esendő, ártalmatlan lények volnának, és úgy pusztítja őket, mint egy rovarirtó a kellemetlenkedő szúnyogokat: nos, ő a filmtörténet egyik nagy karaktere. Már csak miatta is érdemes megnézni ezt a filmet. De a metaforikus tartalmak végül társadalmi gúnyrajzzá válnak és a rácsodálkozó rettegés sem marad el.

Kitűnő film, amelyet megint az a veszély fenyeget, hogy amerikai remake készül belőle. Pedig a Trolljegeren így tökéletes. A rendező André Øvredal. Csak gratulálni tudunk neki. Azt pedig mindenki döntse el maga, hogy kikre asszociál, amikor a filmben a bumfordi, alulmúlhatatlanul ostoba trollokat látja.